Újra itthon

Hát itthon vagyok... És nem mondom, hogy könnyű a szívem. Nagyon fájt hazajönni. Arra gondoltam, megölelem, megpuszilom a szeretteimet és mennék már vissza.
Augusztus közepén megyek vissza, addig még szeretnék néhány eseményt, fotót, élményt ide felírni, megosztani Veletek. A kígyót a hálószobában, a Kutyabarátunkat, akit KEDVES EMBEREK segítségével sikerült megmenteni a biztos haláltól / remélem megismer majd és ugyanúgy követni fog kedves csaholásával, mint eddig /, az igazoltatást, tehát még van mit megosztanom itt!
Aztán néhány hét szünet következik, és újra 1 hónap történéseit, fotóit fogom itt közzétenni.

Utolsó napok fotói...

Változatlanul nagy a meleg... Sőt egyre melegebb és párásabb az idő. A tenger fantasztikusan meleg, az öbölben csendes, szinte a szél sem borzolja meg, a nyílt vízen azonban fodrozódnak kisebb hullámok.
Meglepően kevesen vannak, leginkább helyi illetve szerb rendszámú autókkal találkozni. Napilapban láttam, hogy itt is nagy probléma a vendégek hiánya. Üresek a hatalmas strandokon a hófehér napágyak. Gondolom ez is világválság számlájára írható. Kotorban ez számomra nem annyira észrevehető, mivel minden nap parkol a kikötőben egy-egy hajó óriás, amiről százával tódulnak az Óvárosba a szabadjára engedett világjáró nyugdíjasok. Hétvégén az utakat ellepik az autók, minden irányból özönlik az autó. A közelekedési stílusukról...Hát igen, arról lehetne sokat beszélni. Türelmetlenek, agresszívak. röviden ennyi. Viszont ami érdekes, hogy a gyalogosok csak a kijelölt helyen mennek át, és ezek a vadul igyekvő crna gorácok megállnak nekik. Nálunk egy nagyobb kereszteződésben, lámpa hiányában akár szomjan is lehetne halni.
Sajnos a fényképezőgép hiányát nagyon érzem, holnaptól már lesz gépem ,viszont csütörtökön indulok haza. Legközelebb augusztus közepén jövök. A telefonommal nem merek annyit fotózni, nehogy ezt is hazavágjam...
Majd otthon még pótolok a már fenn levő képekhez néhányat.